Jean-Georges Noverre a "Balett Shakespeare-je"-ként vált ismertté. Bár 150 balettjének egyike sem maradt ránk, a művészetre tett hatása adta neki a "Balett nagyapja" nevet, ahogy ma is ismerjük. 1754-ben készítette el első balettjét és 1760-ban kiadta 'Levelek a táncról' c. könyvét. A könyv saját elképzeléseit tárja fel: bár tartalmának nagy része ma már elfogadott, megírásától valójában egészen a 20. század elejéig forradalminak számított Noverre előtt, a korszak egy kritikusa a következőket mondta: "a tánc a színművészet bármely területén oly' kevéssé kifejezővé vált, hogy akár bábuk és gépek is könnyedén helyettesíthetnék a táncost".
Sokan feltették már azt a kérdést, hogy mi volt Jean Georges Noverre ideológiájában az, ami annyira forradalminak számított. Dorothy Samachson 'Ismerjük meg a balettet' c. könyvéből idézve "A dráma bevezetése a balettbe nagymértékben köszönhető a koreográfusnak, Jean Georges Noverre-nek, aki 1760-ban megjelentetett egy könyvet, melyben lefektette a balett néhány fontos szabályát és alapelvét. Számos fejlesztés között Noverre bevezette a 'pas d'action'-t, a balett történetének kibontakoztatására használt cselekmény ill. pantomim lépését. Ez és más újítások lehetővé tették, hogy szakítsanak az udvari tánc addigi merev szabályaival és hozzájárultak a balett színművészeti lehetőségeinek fejlődéséhez. Noverre segített abban, hogy a balett a szórakozásból, puszta időtöltésből a 'ballet d'action', vagyis a cselekmény balettjává váljék, ezzel lehetőség nyíljon emberi érzésekről szóló történetek megjelenítésére. Noverre a kosztümök terén is újításokat ért el és egyben rámutatott arra, hogy a zenésznek, a koreográfusnak és a tervezőnek együtt kell dolgoznia egy balett létrejöttében. Számos alapelv, melyeket ő fektetett le először, még napjainkban is irányadóak."
Noverre gondolatait, legjobban könyvéből vett részlettel lehet idézni:

"Amikor eldöntöttem, hogy írok egy olyan művészetről, ami tanulmányaimnak és elmélkedéseimnek állandó tárgyát képezi, még alig sejtettem érdeklődésem sikerét és hatását az irodalmárok és az ízlés embereinek körében; ugyanakkor ezzel párhuzamosan épp azok között, akikről elsősorban mintáztam, rosszindulatú és ingerült fogadtatásra talált."

Noverre pártfogoltja, Dauberval (1742-1806) két okból vált ismertté. Először is ő koreografálta 1786-ban a "La Fille Mal Gardee"-t. Ez volt az első olyan balett, ami az emberek életét dolgozta fel s így szakított az addigi mitológiai balettel. Ez a jelen repertoárjának legrégebbi darabja. Másodsorban nagy hatással volt Salvatore Vigano pályafutására. Vigano irányítása alatt az olasz balett virágkorát élte, és halála után bekövetkezett annak hanyatlása. Vigano-nak egyébként más dolgokat is köszönhetünk, többek között, hogy ő volt Carlo Blasis tanára.
Noverre-re nagy hatást gyakorolt Marie Salle és a tánc szabadságáról, valamint az érzelmek fontosságáról alkotott elképzelései. Úgy érezte, a technika maga nem elég egy táncosnak tudása kiteljesedésére, csak a tánc történetének életre keltésére. A nagyszerű Dupré-vel tanult. Mint táncos, a párizsi Opera Comique-ban debütált 1743-ban. 1744-ben Berlinbe utazott, 1747-ben Dresdenbe, majd 1749-ben Strasburgba, ahol megismerkedett feleségével, Marguerite Sauveur-rel. Táncolt Mairselles-ben, majd Lyons-ba utazott, ahol Camargo-val lépett fel és megkoreografálta első balettjét. Miután végigtáncolta egész Európát, Londonban telepedett le, de ekkoriban bármi, ami francia volt, ellenszenves fogadtatásra talált. Garrick Noverre-t a 'Tánc Shakespear-je'-ként tisztelte. Londonban maradt és titokban balett tanárként dolgozott. Itt írta meg híres Levelek a Táncról c. művét, amit egyidejűleg adtak ki Stuttgartban és Lyonsban. Visszatért Lyonsba, ahol a 'ballett d'action'-ről alkotott elképzelései előmozdították munkáját. Teóriái meglehetősen vitatottak voltak. Bécsben minden idők legnagyobb koreográfusának és kiváló tanárnak tartották. Végül Párizsban is elfogadták a balett mestereként. Élesen szembenállt M. Gardellel és Jean Daubervallal, akik úgy gondolták, G. Vestis visszavonulása után megszerezhetik ezt a pozíciót. A kinevezés Marie Antoinette befolyásának volt köszönhető, akit még Bécsben tanított. 1780-ig maradt. A francia forradalom után Angliába kellett menekülnie. A Londoni Királyi Színházban nagyszerű párost alkotott P. Gardel-lel, Antoine Bournonville-lel és a későbbiekben Marie Guimard-dal, A. Vestris-sel és Didelot-tal. Halála előtt visszatért Franciaországba és megjelentette a Levelek újabb kiadását. Saint-Germainban halt meg szerény visszavonultságban. Élete során több mint 150 balettet koreografált. Bár egy balettje sem maradt fenn, teóriái továbbra is velünk vannak.
Noverre 'Leveleinek' egyetlen elérhető példánya a Lincoln Előadóművészetek Központi Könyvtárában található.
Noverre egy hibátlan technikában hitt, de hozzá kellett szokni, hogy a balett történetét és cselekményét ne úgy mozdítsák elő, mint a cirkuszi előadók. Swam Lake-et nézve nehéz megértenünk, milyen volt a balett Noverre előtt. A táncról alkotott elképzelése az volt, hogy egy történetet a lehető legközvetlenebb módon kell elmondani. Az ő nevéhez kötik a Ballet d'Action-t, bár nyilvánvaló volt, hogy előtte már mások is megpróbálták. Noverre könyvét a pantomim használatának tárgyára alapozta. Arra ösztönözte a díszlet- és jelmeztervezőket is, hogy ne nyomják el magát a koreográfiát.